Ha valaki már hatéves korában pólót készít magának, akkor nem meglepő, hogy húszas évei végén saját kollekcióval szerepel a kifutókon és a divatmagazinok oldalain. Persze ehhez az sem árt, ha a családi házban szinte beleszületik a ruhakészítés rejtelmeibe. Ruhákkal kelni és feküdni, eggyé válni a stílussal, amit teremtünk,ez lehet a siker titka. Lakatos Sanyi – vagy ahogyan a világban ismerik, Sándor Lakatos – szinte predesztinálva volt a divattervezésre.

Te már ekkor elhatároztad, hogy divattervező szeretnél lenni?
Bizony így történt! Ha hiszed, ha nem, én már hatéves koromban nagymamám mellett szabogattam, például összevarrtam egy trikót. Családi varrodában kezdtem el még gyerekkoromban garázdálkodni. Az igaz, hogy itt teljesen más jellegű ruhák készültek. Ők női felsőruházattal foglalkoztak. A világban nagy kelete van a hírességek első szárnypróbálgatásának.

Többnyire ebben a korban a lányok csinálnak babaruhát, de te fiúknak kezdtél el öltözéket gyártani. Miért?
A dolog talán az alkatommal lehet kapcsolatban. Világéletemben elég vékony srác voltam, általában a gyerekméretek passzoltak rám. Mivel nem találtam nekem tetsző és méretben is megfelelő dolgokat, elkezdtem saját magamnak ruhákat varrni. Ez a jelek szerint annyira jól sikerült, hogy először csak a barátaimnak, később már egyre többeknek és sokkal komolyabb kvalitásban terveztem cuccokat. Így kezdődött...

A cikket elovashatják a Fashion&Travel legújabb számában.