A klasszikus értelemben vett vámpírok tulajdonképpen halott emberek, akik éjszaka életre kelnek, hogy táplálékhoz jussanak. Bőrük hófehér, nagy szemfogaik vannak, nappali életre képtelenek, vérrel táplálkoznak, és emberfeletti képességekkel rendelkeznek, mint például repülés, köddé válás, rendkívüli gyorsaság. Kevés eszközzel lehet védekezni ellenük, de a kereszt, a fokhagyma, a napfény és a szentelt víz biztos megoldásnak számítanak. Ha azonban egyik sem áll az áldozat rendelkezésére, akkor megpróbálhatja szíven szúrni a támadóját. Ezután már biztos, hogy többet nem kel ki a koporsójából.

A mai világban persze már a vámpírok sem a régiek. A foszló testű, visszataszító, félelmetes és gonosz vérszívókat már fiatal, jóképű, érzelmes, akár biztonságot nyújtó férfiként (és hasonlóan, szinte tökéletes nőként) képzelik a filmipar nagyjai. Na és persze Bella sem rántja elő a feszületet a Twilight egyik részében sem.

De miért is ez a nagy rajongás a vámpírok iránt?

Furcsának tűnik, ha az ember nem szeret félni (merthogy ki szeret?), akkor miért néz meg egy filmet, amely várhatóan pont ezt az érzést fogja nyújtani neki. Ha valaki ráadásul egyedül megy haza a mozi után, fokozottan rettegni fog ezektől a megteremtett lényektől.

Csakhogy ilyenkor nem a vámpírok azok, amiktől félünk. Ők azok, akik megtestesítik a mi félelmeinket.

Olvassa tovább a Fashion and Travel magazinban...